és a kis dolgok

Pénteken Saránál gyűltünk össze, és onnan indultunk a hajóra táncolni. Én úgy 2 felé, amikor a hajó zárt, feladtam és haza indultam Lluissal (ő is a környéken lakik). A többiek nagy része még elment egy másik helyre és úgy 5-ig, 6-ig buliztak. Szombaton Mireia születésnapját ünnepeltünk náluk. Sok ember, zene, kaja, stb.. Akkor fél 3-kor indultam haza. A spanyolok 4-ig kitartottak. 

Kérdezem én: hogyan lehetséges ez? És szombaton ők is ott voltak a piacon, és még vasárnap is volt energiájuk ide-oda menni, tenni-venni. Biztosan a génjeikben rejlik a titok. Én nagyon fáradt voltam már szombaton, mert pénteken dél körül úgy értem vissza Avignonból, hogy olyan 4,5 órát aludtam előtte éjszaka, mert Liz szülinapját ünnepeltük. 

Avignon: jól éreztem magam, jó volt látni újra Lizt. Egyetlen dolog rontotta el picit a dolgot: a barátja. Eddig sem kedveltem a srácot túlságosan, de most már igazán nem kedvelem. Ha azt látnám, hogy szépen bánik Lizzel és amúgy jó ember, akkor oké, nem baj, ha nekem nem szimpatikus. De azt látni, hogy folyton panaszkodik, még Liz szülinapján is, az már nem tetszik. Bunkóság, önzőség. 

Amikor ott jártam, épp a Mistral nevű szél uralta a régiót. Egyenlő: hideg volt! Csodás kék ég és napsütés, hideggel párosulva a szél miatt. Mistral szezon.

Vasárnap leszedtem, majd újra felraktam a mosógépet a hirdetőoldalra. És, láss csodát, tegnap este 10-kor fel is hívott valaki (kicsit meglepődtem, mert azért a 10 óra nekem elég késő már telefonálgatni idegeneknek). Ma eljöttek megnézni, és elviszik. Juhhúúú! Jövő hét pénteken elcserélem varázspapírra a mosógépet. Sikerült megtudnom az internet lemondásának módját is, röpke egy óra ügyintézés után: elmentem az üzletbe, ahol adtak telefonszámot, amit felhívtam, de a 2. kérdés után nem értettem, így Mireia ismét felhívta nekem, és ott 15 percig kérdezgettek, kapcsoltak újabb személyt, mire közölték, hogy küldenek majd vagy 3 levelet, amiből az egyikben egy papír lesz, amivel a postán le tudom adni a boxot. Ja, és mellesleg 50 euro ellenében lehet megszüntetni a szerződést, amit előtte senki nem közöl veled, mikor megkötöd. Eléggé felhúzott, mert 50 euro sok pénz, de ez van, nem tudok mit csinálni.

A postán megkérdeztem, hogy működik-e a levéltovábbítás külföldre is: igen, 75 euro 6 hónapra. Országon belül 45. Pfff, újabb pofon. Szóval megpróbálom megoldani máshogy. Ami marad szolgáltatás nyitva (a bank, az adó és talán az egészségbiztosítás), ott megpróbálok bejelenteni egy másik címet (a spanyolok közül valakiét).

Holnap megyek a munkaügyibe, elárulni nekik végre, hogy van munkám. Aztán utolsó franciaóra. Csütörtökön találkozom a főnökömmel, és lerendezzük az adót, és elköszönök tőle végleg. Pénteken munkahelyi sörözés, az utolsó. Szombaton elvileg valamiféle összejövetelt kellene szerveznem, de fogalmam sincs, hogy hogyan legyen. Meh.

a konyhaszekrény rejtekhelye

Vasárnap este valamiféle csöpögés hangra lettem figyelmes. Elindultam a fürdőszoba felé, és ahogy hallgatóztam, a falból jött a hang. Akkor eszembe jutott, hogy a konyhai csap és a köré épített szekrénnyel közös az a falrészlet, ahol valami csöpögött. Semmiféle hibát nem láttam, szóval nyugtáztam, hogy a falban húzódó csőben lehet a csöpögés. Ám miközben a forrást kerestem, rátaláltam egy rejtekhelyre: a konyhai csap alatti szekrényrészben, ahol a gázpalack is lakik, amögött találtam 6 db 1,5 l-es ásványvizet. Nem én tettem oda őket. Viszont nem tudom mióta lehetnek ott, én sosem néztem be oda például. Mikor megnéztem a cetlijüket, azt láttam, hogy fogyasztásuk 2002 előtt ajánlott. Ekkor már tényleg úgy éreztem magam, mint mikor Amélie ráakad a dobozkára a fürdőszobájában:

(google pic)

Vele ellentétben, én szépen visszarakosgattam a palackokat. Nem veszem el a megtalálás örömét a következő lakótól sem.

Ma este elmegyek Avignonba, hogy találkozzam Lizzel és elköszönjem tőle. Plusz, holnapután van a szülinapja, szóval pont jól jön ki. Péntek kora reggel indulok vissza.

Továbbra is az itteni életem nyomainak eltüntetésével foglalatoskodom a napok nagy részében. Egy csiga sebességével egyenlő a hatásfokom. Ma kedvesen az arcomba vágták, hogy 'non inglis', mikor hirtelen sok információt zúdítottak az arcomba jó gyorsan, és megszólaltam angolul (naiv módon azt hittem, hogy esetleg valaki tud egy kicsit angolul). Van, ami sosem változik. Üdvözlünk Franciaországban: a hely, ahol no English. 

Jövő hét hétfőn lesz az utolsó franciaórám. Már tegnap is eléggé gyűlöltem, szóval épp itt az ideje. Elkezdtem egy hülye kis nyelvtani dolgon kötözködni Géraldine-nal. Aztán rájöttem, hogy nem az ő hibája, szóval utána kedves voltam vele és beletörődtem az újabb logikátlan nyelvtani szabályba. 

További kellemes hetet mindenkinek!

a svéd ügyintézés rejtelmei

Elvileg (mint amikor a főnököm azt mondja, hogy 'normally', vagyis normális esetben), mivel min. 1 évet szándékozom Svédországban maradni, lesz egy svéd nyilvántartási számom már az elején, egy kis kártya formájában. Aniéknál Dániában ez A Sárga Kártya. Ők ezt használják TB kártyaként, személyiként, mindenféle ügyintézéshez. A Svédeknél 1 év után lehet igényelni az ottani személyit.
Azt is megtudtam, hogy mint egyetemi dolgozó, elvileg, kaphatok kedvezményes tagsági kártyát a helyi nagy sportközpontba, mert ők belátják, hogy a sport hasznos lehet a testi-lelki egészség elérése és fenntartása végett. Már azt is tudom, hogy az egyetemen vannak csoportos foglalkozások mindenféle témakörben, a lelki béke kedvéért. Plusz, pszichológus segítségét is lehet kérni (és külön kiemelték, hogy ehhez nem kell engedélyt kérned sem a főnöködtől, sem mástól). Oké, ez itt is van, bár kötve hiszem, hogy a francián kívül más nyelven is tudna konzultálni.

Annyira élvezem, hogy szinte az összes honlapot át tudom váltani angolra, mert eredetileg is benne van ez a funkció! És az egyetem weboldalának 'Welcome' része, hjajj, valami csodálatos! Nem csak annyi, mint az INRA-nál, hogy milyen jó lesz itt neked és így találod meg az épületet. A vikingek mindent szépen leírnak, linkekkel, részletesen levezetve a különböző opciókat. Köszönöm!

Amivel viszont nem igazán boldogulok, az a lakás keresés. Nem értem miért nem szeretnek képeket felrakni a lakásokról... Jó esetben, kívülről az épületről van fotó. És ennyi. Ennyi. Ki érti ezt... Sokszor van egy alaprajz a lakás elrendezéséről. De ez az ember lányának igencsak kevéske. Szóval ehhez még gyűjtöm az erőt. Egyenlőre teljesen elfogadhatónak tűnnek az árak az 1-2 szobás kis lakásokra, melyek mérete a 20-50 négyzetméter között mozog. Szerzek biciklit minél hamarabb majd (ők is olyanok, mint a dánok, hollandok), szóval a közlekedés sem lesz probléma.


Ma voltam röntgenen: panoráma felvétel készült a fogsoromról. Elég vicces volt a folyamat, nem volt még ilyen élményem. A röntgenes nőci kedves volt, a 'recepciós' nő viszont az elején undok volt. De amikor hozzám vágta a felvételeket borítékban, akkor már mosolygott. Főleg mikor kicsengettem a közel 30 eurot a vizsgálatra. Holnap bővül ez az összeg, 10-re megyek a fogorvoshoz, aki majd jól megmondja, hogy mi történt a fogammal. Remélem egy varázsütéssel meggyógyítja! Az itteni egészségbiztosításom (elvileg) min. a 70%-át a költségeknek visszafizeti majd nekem. És a doki beszél angolul, az egyik kedves spanyol lány barátjának az apukája, aki történetesen Kanadában született (és voila, angol nyelvtudás!).

miért éppen Alaszka... Akarom mondani, Svédország

Megyek Svédországba. Most már biztos. Umea városa lesz az új otthonom az elkövetkezendő, 1, 2 vagy akár 4 évben. Persze, hogy izgulok és néha megijedek, de nem szabad foglalkoznom vele, mert jó lesz ott nekem, tudom. Nincs más lehetőség, szóval mindent meg fogok tenni érte, hogy jól érezzem magam, barátokra találjak és otthonomnak érezzem a várost, az országot.

A dijoni barátaim nagyon örültek a hírnek, de kicsit el is szomorodtak, hogy egy újabb ember költözik el. Ráadásul én elég messzire. De boldogok, hogy van új munkám és egy újabb kaland elé nézek.

Már létezem az egyetem rendszerében és elvileg felkerültem egy várólistára is, szoba-lakás kapcsán. Meglepődtem, amikor bejelölhettem, hogy milyen gépen szeretnék dolgozni: Mac, Linux, Windows, vagy a sajátom. Én Windowst jelöltem be, egyenlőre tuti nem szeretném nehezíteni az életemet egy Mac-kel. A Linuxot ismerem valamennyire, de én még egy régebbi verziójú Ubuntut használtam, azóta tuti sokat változott. Plusz a laptopomon Windows van, szóval mehetne a hercehurca, hogy kompatibilis legyen minden.

Tegnap megvettem a repjegyet haza március 30-ra. És április 8-11. között megyek Svédországba. Budapestről olyan 5,5 óra alatt ott leszek, Stockholmi átszállással (csak 2,5 órát kell várni a reptéren). Ezzel szemben, ha Párizsból repülnék, katasztrófa lenne. Csak Stockholmban olyan 8 órát kellene várnom. Így az eredeti tervvel ellentétben, hogy hazamegyek, aztán ide vissza, majd innen svédekhez, a 3 repkedés helyett csak 2 lesz és otthonról költözöm. Per pillanat dobozt próbálok szerezni. Lesz egy adag cucc, amit haza küldetek csomagszállítóval. És lesz az az adag cucc, amivel hazamegyek, majd svédekhez. A többi holmim, amik itt maradnak, de kellenek, szintén dobozba kerülnek és elküldetem majd hozzám.
Úgy néz ki, hogy - mivel Liz költözik vissza Dijonba, szeretné az én lakásomat kivenni miután én elköltöztem. Ma beszél majd a tulajjal, és nagyon jó lenne, ha simán lezajlana a dolog és lehetővé tennék ezt a 'váltást'. Azt mondta Liz, hogy megvenné a mosógépet, vasalót, állólámpát tőlem (vagyis ezek maradnának a lakásban). Plusz, itt hagynám neki az edényeket, apróságokat, amiket nem fogok tudni sem elvinni, sem pedig elküldetni nem nagyon éri meg. Mégis csak az Ikea országába költözöm, nem fogok tányért dobozban reptetni Franciaországból. És Liznek is egyszerűbb lenne így az élete. Na meg egy kis plusz pénz is jól jön. Nagyon baráti áron kap meg mindent, nem akarok nyerészkedni én rajta.

Mindkét kép az egyetem környékén készült. Elég szép :)
(Képek forrása:google ;)

amiért ma hálás

Hálás vagyok a barátokért, akik akkor is szeretnek tovább, ha elfelejtettem a szülinapjukat. Borzasztóan szégyelltem magam, és sírtam is kicsit az ágyon gubbasztva, mikor erre ráadásul emlékeztetni is kellett. Ne haragudjatok! Hálás vagyok, amiért tovább tudtak lépni ezen és nem haragszanak rám! Köszönöm a mindent túlélő barátságotokat!

Hálás vagyok azért, hogy az itthon töltött idő kapcsán új dolgokat ismerhetek meg. Ma például rizs tejet kezdtem el készíteni! A rizs helyett lehet mandulát, zabot, vagy akár kinoát is használni. Kíváncsian várom a végeredményt! Én szeretem a szója tejet is például, szóval, próba szerencse.

Hálás vagyok, mert úgy tűnik, hogy talán, talán, sikerül kilábalnom a betegségből, hurrá! Hétfőn nagy nap, interjú Svédországgal, úgy hogy rendbe fogok addigra jönni!

Hálás vagyok a tegnap esti skypért Katicával, nagyon-nagyon jól esett! Köszönöm, baba!

Február 6.

Továbbra is azt látom, hogy amint a magánéletemben valami rossz dolog történik, a szakmai oldala az életemnek fellendül.

A múltkori bejegyzésben említettem a cicafiút. Nos, hirtelen felindulásból, plusz több emberke buzdítására, írtam neki egy jóóóó hosszú sms-t. Egy munkatársam reakciója tegnap az üzenetre, mikor megmutattam neki, először is az volt, 'Hogy mi?! Uram isten, milyen hosszú!'. Itt már végképp tudtam, hogy óriási hibát követtem el. Az üzenet tartalma az volt, hogy kvázi a tudtára adtam, hogy szívesen találkoznék vele, ha ő szeretne velem találkozni, és hagyja figyelmen kívül az üzenetemet, ha félreértettem a jeleket és még csak eszébe sem jutott ilyesmi (-mármint, hogy szeretne találkozni velem-ezt csak itt jegyeztem meg) (és számomra voltak jelek, mások szerint is, de most már látom, hogy inkább félreértettem és csak kedvelt és kedves volt hozzám). Nem reagált rá a világon semmit, de másnap kerülte a kollégákat ebédnél (ők cukkoltak minket múlt hét pénteken, hogy mióta vagyunk együtt és ilyesmik), és állítólag elveszettnek tűnik. Eddig minden pénteken megkérdezte vagy a többiektől, vagy tőlem, hogy megyek-e a közös sörözésre. Nos, ez most elmaradt. Valószínűleg inkább nem is akarta tudni, vagy titokban reménykedett, hogy nem megyek. Nem mentem. Nem mertem.
Borzasztóan rosszul érzem magam amiatt, hogy ilyen helyzetbe hoztam. Kb. letámadtam! Emlékszem, az járt a fejemben, hogy ki akarom deríteni, hogy szeretne-e valamit, vagy sem, hogy tudjam és tovább tudjak lépni, ha nem szeretne semmit. Ám ehhez egy eléggé agresszív utat választottam, úgy tűnik. És el kell fogadnom a tényt, hogy ha egy pasi akar valamit, akkor tesz lépéseket az ügy érdekében. Ha látni szeretne, akkor ír vagy galambot küld, vagy bármi egyéb. Például tegnap Antoine rám írt éjszaka 3/4 2-kor, hogy hol vagyok, mert ha még abban a bárban vagyok, akkor jön és találkozzunk. Már itthon voltam. Plusz, a bökkenő vele az, hogy 6 órával korábban a barátnője mellett iszogattam a mojitót, miközben Antoine koncertezett a zenekarával egy fellépőhelyen Dijonban, mint előzenekar. Miután írtam neki, hogy már itthon vagyok, megnyugtatóan írta, hogy rendben, jövő héten úgyis találkozunk. És tényleg, mert egy közös ismerősünk elhívott mindkettőnket, hogy találkozzunk.
Szóval elszúrtam egy kvázi barátságot amiatt, mert türelmetlen és önző vagyok, ahelyett, hogy vártam volna még pár napot mondjuk, amíg lenyugszom és elmúlik az egész, és élvezhetném a társaságát továbbra is. Remélem van annyira érett, hogy ha legközelebb találkozunk és azt mondom neki, hogy ne haragudj, hülye voltam, nem kellett volna letámadnom téged, rendben vagy-e, gyere, menjünk sörözni a többiekkel, akkor azt mondja majd, hogy nincs gond, persze, menjünk sörözni.

Egész héten szar kedvem volt emiatt és amiatt, mert nem történt semmi előrelépés munka ügyben a hét közepéig. Ahogy egyre rosszabbul éreztem magam cicafiú miatt, elkezdtem kapni az emaileket.
- Először a főnököm, hogy egy svédországi kutató érdeklődik felőlem (adtam be oda jelentkezést), ajánlást kért tőle, majd ismét írt neki és tovább kérdezősködött. Umea-ban lenne a munka, ami Észak-Svédország, ahol hideg van ám, brrrrr. Egy nőci csoportvezető keres posztdokot (ez lennék ugye én) 1,5 évre, ha jól emlékszem. A téma érdekesnek tűnik.
- Az elveszett versaillesi nő is előkerült csütörtök éjszaka, amikor is megírta, hogy a lista élén állok, holtversenyben egy másik emberkével. Kérdezte, hogy HA (továbbra is képtelen dönteni) engem hív el személyes találkozóra, akkor ráérnék-e március elején, majd közölte, hogy májustól hamarabb biztosan nem kezdhetnék, és, hogy ez probléma-e. Ráérek én, persze, és pillanatnyilag nem probléma a májusi kezdés sem. Fogalmam sincs miért ilyen borzasztóan lassú ez a dolog ott. A téma itt is érdekes, és ők 2 évre keresnek.
- A harmadik, akár esélyesnek tűnő hely pedig, Hollandiában Utrecht városában lévő kutatóintézet, ahol azt hiszem szintén 1,5 évre keres egy csoport új posztdokot, izgalmas témával és a legtöbb fizetéssel a 3 hely közül (plusz év végi bónusz és szabadság bónusz). A sors keze, hogy egy volt kollégám, aki januártól pont abban az intézetben dolgozik, és most pénteken találkoztam vele, és említettem neki, egyszer csak mondta, hogy hát ez az a csoport, ahol ő van. Azt mondta, hogy ejt egy-két jó szót az érdekemben, ha lesz rá lehetősége. Hálás köszönet érte!

Szóval a magánéletemen folt esett, ám a szakmai rész ott rejti magában a szikrát, ami lángra lobbanthatja a 'kárrieremet' újra. Hogy miért van ez, fogalmam sincs. Igazán örülnék, ha magaménak tudhatnám mindkettőt, mert őszintén szólva, már nem emlékszem rá, hogy milyen is az. Na de, nem szeretnék telhetetlennek tűnni; egy szép országban élek, kedves emberekkel körülvéve (akiket általában nem bántok), élvezem per pillanat a francia állam anyagi támogatását, ám szorgosan munkálkodom, hogy én is hozzájáruljak e társadalom erejéhez, és szép lassan a betegségem is elmúlik úgy 2 hét után, melyből 3 napot teljes némaságban töltöttem (pedig nem is szedtem be a szteroidot, mint gyulladáscsökkentőt, meglátva, hogy milyen más betegségek esetén alkalmazzák; pl. sclerosis multiplex és agyvelő gyulladás, és elnézve a hosszú mellékhatás listát, meg pláne. Nekem csak gégegyulladásom volt, szóval nem vágyok még gyomorvérzésre, mentális zavarokra vagy megnövekedett koponyaűri- és szembel nyomásra). Újra értelmet nyert az az érzés, amikor nem érzed a tüdődet a mellkasodban, és akárhogy fekszel, nem érzed, hogy nyomódik és szorul kifelé a levegő belőle. Köszönöm testem!

Január 30,

Hangtalanságom története: Hétfő este kezdődött, torokfájással. Az a nagyon is itt vagyok és nagyon akarlak bántani-féle. Kedd délutánra jobb lett, majd szerda reggelre visszajött. Ez eléggé lesújtott. Hétfőn este még találkoztam barátokkal, aztán bevackoltam magam a lakásba. Csütörtökön lett volna francia órám, de lemondtam, mert nem tudtam volna 90 percig kulturáltan (orrfújás, köhögés nélkül) viselkedni és figyelni.Ám este úgy éreztem, hogy muszáj kimozdulnom. Meg is tettem. Túlzásba is vittem. Tegnap reggelre így kvázi elment a hangom. És este persze népes társaság, teli, zajos bár. És nekem beszélni kellett, mert számomra különleges cicafiú (tényleg van sziszuja is) ült mellettem. Persze mára rosszabbodott minden. Ma már kb. összesen 2-3 óra beszélgetés után (nem egyfolytában történt) alig jön ki valami a torkomból. A barátaim meg nem értik, hogy de miért nem megyek ma este is velük. Azért, mert nem érzem magam túl remekül és mert nem tudok hatásosan kommunikálni. Szeretnék én, nagyon is! Itt van Liz Avignonból a barátjával, persze, hogy szeretnék menni!

Avignon: múlt héten hétfő estétől csütörtök délutánig ott voltam. Dél-Franciaország nagyon más. Levendula mezők, olajfák, és dombos-hegyes-sziklás-homokos részek. Avignon a Provence régióba tartozik. Épp 14 fok volt napközben, napsütéssel, amit felettébb élveztem. Az odafelé vezető úton viszont hóba és esőbe futottunk Loretoval (spanyol lány, ment vissza kocsival Madridba, és hétfő éjszaka ő is ott aludt Liznél). Avignon római időkből származó, anno pápai város, városfallal a központ körül és monumentális pápai palotával (egy erődítmény). A fal miatt a közlekedés borzasztóan idegesítő. Behajtottunk egy átjárón a falon, és egy hotel parkolójában kötöttünk ki. Semmi jelzés nem volt, hogy oda fogunk kerülni. Vissza ki, ki a falon túlra, újratervezés. Olyan a város, mint King's landing a Trónok harcában. Macskaköves, szűk utcák, sikátorok, gyönyörű kis templomok mini térrel, rózsabokorral, hatalmas pápai palota, katedrális, Rhone folyó, hidak (a leghíresebb csak egy fél híd; túl sokszor áradt a folyó az építése közben, és így most a folyó közepénél kb. be is fejezték, ami elég vicces azért), magas fasorok... Berthelasse sziget peig az egyik legnagyobb sziget Európában, autóúttal, stb..
Ami feltűnt, hogy koszosabb és nagyobb volt a nem európai ősöktől származó lakosság aránya. Persze, kisebb a város is, de Liz azt mondta, hogy ezek igazak. És a falon belüli lakosok úgy gondolják, hogy az a rész Avignon Párizsa, míg a falon kívüli városrész a szegény rész. Egész júliusban minden évben Avignon ad otthont Európa legnagyobb színházi fesztiváljának. Sok kisebb-nagyobb színház zárva tart az év többi hónapján, de akkor, mint a gombák, megjelennek és kinyitnak és sok-sok ember özönlik a városba.

Arles: Szerda délután elutaztam vonattal Arles városába. 20 perces volt az utazás, és mivel a város még kisebb mint Avignon, könnyen be lehetett járni pár óra alatt. Arles is római kori város, kolosszeummal (még rendeznek bikaviadalokat és egyéb állatos eseményeket ott) és mindenféle maradványokkal, templomokkal, kolostorral, gall-római színház maradványaival, Vincent van Gogh múzeummal (pedig csak 1-2 évet élt ott). Itt is van városfal, és folyó és hatalmas híd, meg egy híd helye, mert csak a pillérek és kőoroszlánok vannak a helyükön. Tetszett a város, elkószáltam benne, de szebb lehetne, ha kicsit jobban odafigyelnének rá. Sok épület koszos, le van robbanva. Azért így is átjön a déli báj, a színes ablaktáblák és leanderek.

Csütörtök este hazaértem, és péntek reggel volt egy telefonos interjúm egy versaillesi csoportvezetővel. Az első körön átmentem, most várom, hogy elhívjon második körre, ami személyes találkozás lenne Versaillesban. Az intézet maga a versaillesi kastély kertjének egyik sarkában van. Semmi különös, tudjátok. A hercegnő hazatérne! Kiderül... Persze addig jó lenne, ha visszatérne a hangom, mert így vagy most ijedne meg a Darth Vader/Terminátor hangom miatt, vagy később, amikor visszatér az eredeti delfin hangom.