Már jó ideje nem írtam ide. Emberi gyarlóságból kifolyólag, nagyrészt.
Idő közben a lakásomat felújították, így már szép és kezd otthonossá válni; eltűnik lassan a nyaraló érzés. Bútorzat szempontjából is szépen fejlődik. Szép lassan el-eltűnnek a 'nagymama' bútorai (amik az itteni ''lakásszövetkezethez'' tartoznak, és persze jó szolgálatot tettek, hiszen bútorozottan kaptam a lakást).
Július végén itt járt Ani és Dev, és Ani egy barátnője. Koppenhágából kocsival indultak el, így gyakorlatilag majdnem teljesen átszelték egész Svédországot. Beleszerettek. Nagy és csodaszép a természet, nyitottak az emberek (a dánokhoz képest) és több lehetőséget rejt az ország.
Ani pocakja szépen gömbölyödik és már tudjuk, hogy egy kis indiai-magyar hercegnőt rejt!
Ez a nyár meleg volt és szép. Rövidebb sokkal, mint bárhol, ahol eddig éltem, és persze nem is olyan meleg, de az itteni átlagtól jobb. Már ősz van úgy 2 hete itt. Hol esik, eléggé szeles, hol süt a nap és csak kicsit szeles, és persze az átlag nappali hőmérséklet 14 fok körül mozog. A városba visszatértek a diákok, felpezsdült az élet. A főnököm is épségben visszaért, nem ették meg a medvék vadászat közben. Boldogan mesélte ma, hogy elkezdtek tojni a tyúkjai és az egyik csibe kakassá nőtt, holott tyúknak vette. Hehhe. Most van 2 kakasa.
A viking. A kis vikinget a munkahelyről ismerem. És egyszer csak történt valami. És nem tűnt el se nála, se nálam. És azóta a kis viking és én vagyunk. Jól vagyunk. Sok a hajunk együtt.
A munka halad-megtorpan-hanyatlik-megáll-moccan-elbújik. Mostanában lesz pár meetingem, azokra készülni kell. Az egyik pont a hazautazásom előtti napon. Nagy meeting, uppsalaiakkal itt, Umeaban.
Részt veszek egy nagyon alap elektron mikroszkóp kurzuson. 3 nap az egész, sóval tényleg csak a felszínt karcolgatjuk. Kiderült, hogy az intézetnek a földszintjén csücsül a legújabb, legfelszereltebb gépszörnyeteg: egy kb. 3 m magas és 1,5 m széles fém dobozba rejtett, Titan Crios névre hallgató monstrum. Ha belegondolunk, hogy ezt a hatalmas gépet arra találták ki, hogy nanométeres dolgokat vizsgálj vele...
Ide kattintva van egy cikk angolul a szörnyről. Elképesztő.
Láttam északi fényt hétfőn. Nagyon különleges élmény volt! Pici csalódás, mert a mi szemünk nem érzékeli olyan tisztán és erősen mint egy jó kamera lencséje. De az, hogy éjszaka biciklizel a tóhoz a barátaiddal és csak a biciklik lámpája világítja az utad, majd átvágsz egy kis erdősebb részen, hogy egy tisztásra érj a tó partján, ahonnan belátod a tó nagyobbik részét, és mások is odagyűlnek, hogy együtt várjátok az aurora felbukkanását, majd feltűnik az első nyaláb és aztán táncol ide-oda a víz fölött, és ha nem lenne, akkor is az eget bámulnád, mert tisztán látszanak a csillagok és látod a göncöl szekeret és a solarist.... Emlékezetes.
Idő közben a lakásomat felújították, így már szép és kezd otthonossá válni; eltűnik lassan a nyaraló érzés. Bútorzat szempontjából is szépen fejlődik. Szép lassan el-eltűnnek a 'nagymama' bútorai (amik az itteni ''lakásszövetkezethez'' tartoznak, és persze jó szolgálatot tettek, hiszen bútorozottan kaptam a lakást).
Július végén itt járt Ani és Dev, és Ani egy barátnője. Koppenhágából kocsival indultak el, így gyakorlatilag majdnem teljesen átszelték egész Svédországot. Beleszerettek. Nagy és csodaszép a természet, nyitottak az emberek (a dánokhoz képest) és több lehetőséget rejt az ország.
Ani pocakja szépen gömbölyödik és már tudjuk, hogy egy kis indiai-magyar hercegnőt rejt!
Ez a nyár meleg volt és szép. Rövidebb sokkal, mint bárhol, ahol eddig éltem, és persze nem is olyan meleg, de az itteni átlagtól jobb. Már ősz van úgy 2 hete itt. Hol esik, eléggé szeles, hol süt a nap és csak kicsit szeles, és persze az átlag nappali hőmérséklet 14 fok körül mozog. A városba visszatértek a diákok, felpezsdült az élet. A főnököm is épségben visszaért, nem ették meg a medvék vadászat közben. Boldogan mesélte ma, hogy elkezdtek tojni a tyúkjai és az egyik csibe kakassá nőtt, holott tyúknak vette. Hehhe. Most van 2 kakasa.
A viking. A kis vikinget a munkahelyről ismerem. És egyszer csak történt valami. És nem tűnt el se nála, se nálam. És azóta a kis viking és én vagyunk. Jól vagyunk. Sok a hajunk együtt.
A munka halad-megtorpan-hanyatlik-megáll-moccan-elbújik. Mostanában lesz pár meetingem, azokra készülni kell. Az egyik pont a hazautazásom előtti napon. Nagy meeting, uppsalaiakkal itt, Umeaban.
Részt veszek egy nagyon alap elektron mikroszkóp kurzuson. 3 nap az egész, sóval tényleg csak a felszínt karcolgatjuk. Kiderült, hogy az intézetnek a földszintjén csücsül a legújabb, legfelszereltebb gépszörnyeteg: egy kb. 3 m magas és 1,5 m széles fém dobozba rejtett, Titan Crios névre hallgató monstrum. Ha belegondolunk, hogy ezt a hatalmas gépet arra találták ki, hogy nanométeres dolgokat vizsgálj vele...
Ide kattintva van egy cikk angolul a szörnyről. Elképesztő.
Láttam északi fényt hétfőn. Nagyon különleges élmény volt! Pici csalódás, mert a mi szemünk nem érzékeli olyan tisztán és erősen mint egy jó kamera lencséje. De az, hogy éjszaka biciklizel a tóhoz a barátaiddal és csak a biciklik lámpája világítja az utad, majd átvágsz egy kis erdősebb részen, hogy egy tisztásra érj a tó partján, ahonnan belátod a tó nagyobbik részét, és mások is odagyűlnek, hogy együtt várjátok az aurora felbukkanását, majd feltűnik az első nyaláb és aztán táncol ide-oda a víz fölött, és ha nem lenne, akkor is az eget bámulnád, mert tisztán látszanak a csillagok és látod a göncöl szekeret és a solarist.... Emlékezetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése